A nyitott meditációs nap délelőttjén, 11.00-tól tart előadást dr. Dittrich Ernő, a Békemeditáció minden nap kezdeményezés életre hívója.
Interjút készítettünk Ernővel és rengeteg érdekes témát érintettünk a beszélgetés során, amit most megosztunk veletek. Ernő őszintén beszélt arról, hogyan és miért került kapcsolatba realitás-hívő tudósként a spiritualitással, milyen sugallatok alapján hozta létre a mozgalmat és milyen céllal meditálnak több ezren egyszerre naponta, felekezettől és vallástól függetlenül egyre többen az országban. Arról is beszélt, hogy mit érzett, amikor Andrea megkereste és hogyan tudott a mi közösségünk is ezáltal csatlakozni ehhez a csodás kezdezményezéshez.
Miről szól majd az előadásod a nyitott meditációs napon?
Miért erősebb csoportban meditálni, mint egyedül?
Miért nagyobb a hatása mind az egyénre, mind a társadalomra?
Ma már fizikai magyarázata is létezik ennek.
Azt szoktam mondani, hogy csodálatos évtizedben élünk, mert a tudománynak és a spiritualitásnak kezd lenni metszete. Régebben ezek külön szigetek voltak és a két szigetről kissé lenézően vagy furcsán néztek egymásra az emberek.
Egyre több tudományos felfedezés érkezett az elmúlt évtizedben a spirituális megtapasztalások kapcsán. Folyamatosan vizsgálják, keresik az okokat és méréseket végeznek az állítások igazolására.
A csoportos meditációk fizikai, rezgéselméleti alapjait azt gondolom, most már értjük. Azt is kezd körvonalazódni, hogy hogyan tud egy csoportos meditáció globálisan hatni – ha megfelelő lélekszámban csinálják – az egész emberi társadalomra.
A nyugati ember fordítva van bekötve, mint a keleti. A keletinek a fő beállítódása a hit: ha neki azt mondja a guru, hogy ez így van, akkor nem keresi a miérteket, hanem csinálja és maximum akkor kezd el kételkedni, ha csinálja és mégsem történik változás.
A nyugati ember viszont, amíg meg nem érti, hogy miért úgy van valami, addig általában nem csinálja, vagy csak ímmel-ámmal. Amikor megérti, akkor kezd el benne hinni és akkor meg elkezdi keményen nyomni. Tehát fordítottan működünk.
Nyugaton úgy tudjuk elérni, hogy az emberek tisztuljanak, emelkedjenek, hogy segítünk a megértésben. Nekem az elmúlt tízéves munkásságom javarészt erről szól.
Kutatóként és egyetemi oktatóként van bennem egy racionális véna: állandóan keresem a spiritualitás és a tudomány metszeteit. Megpróbálom megértetni az emberekkel azt, hogy a spiritualitás nem kuruzslás. Okozatiság van benne; maximum még nem széles körben publikált. Erről a témáról tartom az előadásomat a meditációs nyitott napon is.
Miért indítottad el a Békemeditáció minden nap kezdeményezést?
Fentről kaptam egy üzenetet:
„Csinálj meditációt a világbékéért minden nap, sok emberrel, ugyanabban az időpontban, és a békéről szóljon”.
Először nem vettem komolyan ezt a sugallatot és nem foglalkoztam vele. De ez nem működött, mert egyre többször jött és egyszerűen nem álltak le, nem hagyták annyiban. Amikor megértettem, hogy mit akarnak tőlem, hónapokig visszadobtam a kérdést:
„Ehhez kicsi vagyok, miért pont én? Vannak nagy guruk, nagy meditációs zsenik, világhírű emberek ebben a témában – miért nem olyat kerestek meg? Miért pont én kellek nektek, Pécsről? Ennek semmi értelme nincs. Hagyjatok békén, értem, mit szeretnétek, értem, miért jó, de keressetek egy erre méltó embert. Nem rám van szükségetek, biztos rosszat választottatok, találtok mást.”
Hónapokig dobáltam vissza a labdát és csak nem hagyták abba:
„Csináld meg, csináld meg, csináld meg”.
Nagyon sok a megkeresésem, óriási a terheltségem, eleve úgy voltam vele, hogy nekem ez pluszban már nem fér bele, nincs rá időm. Aztán egyszer csak bementem egy mély meditatív állapotba és mondtam: „Jó, megcsinálom. De hogyan?”
Elkezdtem gondolkodni a megvalósításon. Az üzenetben az volt, hogy „csinálj békemeditációt minden nap, a világbékéig vagy az idők végezetéig”. Az volt a legnagyobb problémám, hogy lelkesedésből megcsinálom pár hétig egy-két ismerősömmel, de ennek csak akkor van értelme, ha nagyon hosszan csináljuk. Ez nem olyan, hogy belelkesedünk, aztán egy hónap múlva vége. Ha valamit vállalok, akkor azt akár az életem árán is megcsinálom –egész életemben ilyen voltam.
Nem tudtam kitalálni olyan módot erre, hogy ez tartósan fennmaradjon, jól működjön. Tartottam attól, hogy felkérek segítőket, majd egy idő után elmegy a lelkesedésünk és abbahagyjuk az egészet.
Hét nap, hét mester
Így aztán visszadobtam nekik a labdát:
„Jó, elvállalom, ha megmondjátok, hogyan csináljam, mert nem találok jó megoldást.”
Éppen egy egyhetes, csendes, erdei elvonulást tartottam, ahol egy nyugodtabb időszakban én is elmélyedtem magamban és egyszercsak jött a mondat:
„Hét nap, hét mester.”
Abban a pillanatban kijöttem a meditációból és ráébredtem: pofon egyszerű a megoldás! Ezt miért nem én találtam ki? Ha felkérek hét embert, akkor hétfőtől vasárnapig mindig más tartja a meditációt. Nyilván fogok találni rajtam kívül hat tanítót, akik a békéért ezt önzetlenül megteszik és akkor ez a kezdeményezés tartósan fenntartható.
Belelkesedtem és akkor pont ott volt az elvonuláson két neves tanító – nagy megtiszteltetés volt: Spitzer Gyöngyi és Murányi József.
Az elvonulás végén, amikor a csend fogadalomnak vége volt és megszólalhattak, mondtam nekik, mi történt és hogy vállalnák-e a felkérést. Azt mondták, hogy igen, és azt is megmondták, melyik napot kérik. Pillanatok alatt összeállt a hét ember és elkezdtük. Tavaly november harmadikán a „Békemeditáció minden nap csatornán”.
Ma már minden nap ezer ember meditál online egyszerre. Az egész országból jelentkeznek tanítók, hogy akarnak ők is meditációt tartani. De egyszerűen nem tudok eleget tenni ennyi kérésnek.
Megéltem, hogy ők jobban tudják, mi lesz, mint én….békemeditációs országjárás az új nagy feladat
Nyáron újra jött fentről feladat: csináljak egy 24 órás békemeditációt Budapesten, a Parlament közelében, augusztus 22-23-án. A hátam közepére nem kívántam, de ezt is ezerszer nyomták és végül beláttam, meg kell csinálnom. Hihetetlen szinkronicitások voltak. Megéltem, hogy „ők” jobban tudják, mi lesz, mint én, és hiába – a dolog úgyis úgy lesz, ahogyan mondják, így hát felesleges az ellenállás.
Most az az új feladat, ami szintén nagyon nagy terhelést jelent: békemeditációs országjárást kell csinálni az ország összes nagyvárosában. Az első Pécsen volt két hete, a második Szolnokon lesz december 6-án.
Megyünk sorban: Szeged, Nyíregyháza, most már Szombathely szerveződik és helyi békemeditációs közösségeket is szervezünk.
A Maharisi-hatás
Van egy olyan hatás, amit úgy hívnak, hogy Maharishi-hatás.
A lakosságszám százalékának a négyzetgyöke kell csoportos meditációkban ahhoz, hogy megfordítsuk, megváltoztassuk a környező lakosság rezgését.
Tegyük föl, egy nagyvárosban átlagban 50 ember meditál. Akkor az 50 ember a környékben lakó 250 000 ember békéjére fog hatni. Ha ezt elérjük, az fog történni, hogy az egész országban tovább csökken a bűnözés, csökken a címkézés, a csalódás, a bántalmazás, a harag. Most nagyon aktuális ez Magyarországon, ahol két pártra szakadt az ország.
Van egy jóslat, ami azt mondja erre az időszakra, hogy a magukat *magarinak* hívó, nagyon kicsi közép-európai nép fogja elhozni a világnak a világbékét. Én hiszem, hogy ez így van. Minden sejtemben érzem, hogy ez igaz.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, létre kell hoznunk Magyarországon egy békehálózatot: békeszigetekből álló, állandó csoportokból, akik következetesen meditálnak minden nap. Ha ez összejön, megemelkedik Magyarországon a béke szintje és akkor ezt a modellt meg tudjuk mutatni az egész világnak.
Valójában minden ember békét és boldogságot akar
Ebben az a jó, hogy minden önkéntességen alapul. Nem kell hozzá pénz; semmi más nem kell, csak az emberek józansága és egy kis ideje. Vallás-, felekezet-, spirituális iskola-független.
Vannak olyan tanítók, akik hindu kultúrákból jöttek, van, aki buddhista kultúrából jött; én inkább nyugatias, Dispenza-vonalat képviselem, de a keleti irányzattal is tisztában vagyok.
A Békemeditáció kezdeményezésben nagyon sokféle hitvallásból vannak tanítók. Pont ettől jó, pont ettől csodás. A világbékéhez kell az új tudatosság, az új tudatosság pedig egy nézőpont-átlépés: felül tudunk emelkedni a szektásodáson.
Mert minden ember a Földön – mind a 8,2 milliárd – valójában abban tökéletesen egyetért, hogy békét akar és boldogabb akar lenni. Ezt akkor fogjuk tudni elérni, ha ráébredünk arra, hogy ez nem azon múlik, hogy én buddhista vagyok, te meg hindu.
Nagyon rosszul érint, amikor az embereket összeugrasztják pártállás, nemzeti hovatartozás, bőrszín, nemi hovatartozás, vallások miatt. Nagy tisztelője vagyok a spirituális tanítóknak, de amikor beszektásodnak azt nem tartom jó iránynak. Buddha azt mondta, hogy a másságot fogadjuk el annak, amilyen. A különbözőség tiszteletét tanította és mégis a buddhisták is be vannak szektásodva egy csomó iskolába, miközben Buddha szavait képviselik, aki pont az ellenkezőjére próbálta tanítani az emberiséget. Ezt kellene megértenünk, hogy fölül kéne emelkednünk azon, hogy csak egy guru létezik és mindenki más nézőpontja helytelen.
Hangsúlyozom, hogy nagyon tisztelem a mestereket. Én továbbra is követem a tanításaikat, de fölé kerekedek a szektásodásnak és hajlandó vagyok együtt meditálni bárkivel egy közös cél érdekében. Mindegy, hogy milyen irányzatot képvisel.
A spiritualitásnak pont ettől kéne menekülnie, mert a vallások ebbe mentek tönkre. Így váltak a világvallások dogmatikussá.
Bevettem Andreát a Békemeditáció tanítói közé
Bevettem Andreát a „Békemeditáció minden nap” csatornára, annak ellenére, hogy nem volt szabad időpont. Én préseltem neki. Mert egymástól függetlenül jutottunk ugyanarra a valóságképre. Hogy elengedhetetlenül fontos a tradíciók feletti gyakorlás.
Amikor megosztotta velem a gondolatait, akkor bizsergett a gerincem és ez a szinkronicitás élmény jele: hogy jaj, de jó, végre egy buddhista irányból érkező tanító, aki nincs szektában.
Sajnos ma ez még ritka, de pont az az új paradigma, hogy már efölé kerekedünk és ettől a buddhizmus nem sérül. Ezt kéne megérteni.
Ezért kapcsolódtunk olyan mélyen és ezért tisztelem nagyon az ő hozzáállását és ezért találtam számára helyet a kezdeményezésben.
Mi a te utad, történeted, hogyan kerültél tudósként a spiritualitás útjára?
Szerintem elég tipikus a történetem. Én mérnök vagyok, vízépítő mérnök. Itt dolgozom a Pécsi Tudományegyetemen. Huszonnégy éve tanítok oktatóként és számos projektben kutatóként is, csak most már ezt inkább háttérbe szorul.
Régen csak a munka létezett számomra: a műszaki tudományok és semmi más. És akkor, mikor háromszor omlott össze nagyon durván az életem és majdnem elvesztettem a cégeimet, a házamat, minden vagyonomat, majd jött egy elvileg gyógyíthatatlan betegség, amiből azóta már kigyógyulttam (bár az orvostudomány szerint az nem gyógyítható). Végül pedig ezt megkoronázta egy kapcsolati válság.
Minden, ami egy hétköznapi embernek fontos, az minden összedőlt és nem láttam más kiutat, őszintén tervezgettem az öngyilkosságomat. Mérnöki precizitással. Apám egyébként öngyilkos lett, 6 éves koromban és hát nem volt így egyszerű felnőni.
Nekem már volt akkor 3 gyerekem és egyszerűen ez volt az egyetlen gondolat, ami visszatartott. Magam miatt simán kiléptem volna, mert teljesen értéktelennek éreztem az életemet. Egy porszemnél is kisebbnek éreztem magamat akkoriban.
De csak egy mondat kongott a fejemben, hogy ezt nem tehetem meg a gyerekeimmel, amit az apám tett meg velem.
Akkor még töredékét sem sejtettem annak a lelki nyomorultságnak, amit az apám öngyilkossága bennem lenyomatként okozott. Azóta takarítottam ki ezt az apasebet, az elmúlt 10 évben.
Elteveztem az öngyilkosságot. Azt hittem, hogy hogy fogom megcsinálni, Minden részlete megvolt már. És akkor összetettem kínomba a kezemet.
Hogy én az ateista, a végletekig ateista, racionális mérnök, aki mindig mindenre tudta a választ egész életében – mert „őneki doktorija van, meg, tíz diplomája”, tehát mindent tud. Ez volt a beszűkült hozzáállásom akkoriban.
Összetettem a kezeimet és azt mondtam:
„Tiszta szívből Istenem segíts, mert látom, hogy én ezt nem tudom egyedül megoldani. Egész életemben, jó szándékkal, szorgalommal, 16-18 órán dolgozom, hajtottam, mindent megtettem tiszta szívből, tiszta erőből, 120 százalékban. Mégis egy romhalmaz az életem, egy senki lettem. Hogyha létezel, akkor kérlek segíts.”
És akkor ez a pont volt az, amikor elkezdtek jönni a segítségek. Azóta hegymenet van, nyilván hullámokkal teli. Hála Istennek fordult minden.
Így indult a spirituális út, ilyen jó nagy összerogyással és szerintem a legtöbb ember ugyanolyan nehézkes, mint én voltam. Ha a második pofonból tanulva elindul a tudatosság útján, akkor nem jön nagyobb drámai fordulat. De a legtöbb ember megvárja, míg összedől az élete és nagyon sokaknak ilyenkor már késő.
Mindenkinek, másképp érkezik a pofon. Nagyon sokaknak nincs olyan szerencséjük, mint nekem, hogy éppen egy jó lélekgyógyítóhoz kerülnek, amikor minden omlik és végre rászánják magukat. Ha akkor nem kapok ilyen hathatós segítséget, akkor ma nem lennék… legalábbis ebben a testben, ebben az életben.
Engem nagyon emlékeztet a történetedet Neil Donald Walsch, A Beszélgetések Istennel c. könyv megírójának történetére
Igen… A „Beszélgetések Istennel” szenzációs könyv, olvastam, a filmet is láttam. Nagyon hasonló az élettörténetünk.
Múltkor segítettem egy pszichológusnak és ezért volt nekem nagy öröm, mert a pszichológusokban benne van az a gőg, hogy „nekem diplomám van erről, tehát én jobban tudom”.
Én jártam pszichoterápiára az öngyilkossági kísérletem után és nekem semmit sem ért. Attól, hogy valaki ezt tanulja könyvből, attól még nem tud másoknak segíteni. A lelket, az érzelmi problémát nem lehet racionálisan gyógyítani.
Elolvastam mostanában egy-két pszichológiai tankönyvet kíváncsiságból és hát… nem tudtam, hogy bőgjek vagy nevessek. Ugyanolyan tudományos, racionális módszertannal tanítják az emberi lelket a pszichológiai egyetemeken, mint ahogy én a műszaki tudományokat tanultam.
Ugyanazt a tudományos módszertant próbálják ráerőltetni a pszichológiára. Most döbbentem rá, hogy miért nem tudnak gyógyítani a pszichológusok. Mert elméből, elméleti ismeretek alapján próbálnak meg egy lelki problémát gyógyítani. Elméleti ok-okozati szinten fel lehet tárni a probléma gyökérokait – diagnózisban a mai pszichológia nagyon jó szerintem –, de a gyógyítás oldalon nagyon gyenge.
Egyre több pszichológus jön erre rá és tanul spirituális technikákat, mert ráébred, hogy az egyetemen tanultak alapján esélye sincs. A hagyományos beszélgetős pszichoterápia nem sokat ér.
Ezért is volt nagyon jó érzés, amikor most sikerült segítenem egy pszichológusnak. Ő már annyira sok esetben félre tudta tenni a tanult szakmai hozzáállását, hogy meggyógyult. És így ő is végre megértette, hogy ezt a fajta gyógyítást nem lehet racionális elméből csinálni.
Ahhoz, hogy segíteni tudjak másoknak, először magamon kell tudnom segíteni
Visszatérve az én életemre: ahhoz, hogy én tudjak segíteni másoknak, ahhoz először magamon kellett tudnom segíteni. Végig kellett mennem a legmélyebbtől a jó magasig. Minden egyes sebet, ami feljött – trauma, rossz program, kód – meg kellett tanulnom kigyógyítani, megváltoztatni, éppen amilyen technikával kellett. Most már tényleg az van, hogy amikor jön hozzám valaki, egyszerűen érzem a lelkét. Meg tudom mondani, hogy milyen technikával, hogyan fogok nekiesni a gyógyításának, amivel majd segítek.
Teljesen más, mint amikor egy pszichológus könyvből megtanulja, de nem érzi át – még akkor is, ha nagyon empatikus ember. A legtöbbjük nem is az, tapasztalatom szerint. Lelkileg érintett a témában, ezért elmegy pszichológia szakra és akkor ott meg jól elrontják.
Persze ez csak a szubjektív véleményem – tisztelet a kivételnek, mert nyilván vannak nagyon jó pszichológusok. Én az átlag tapasztalatomat mondom. Egyszerűen őket lélekgyógyítókra kéne képezni.
De így, ahogy most áll neki a pszichológia, mint tudomány, nem lesz belőlük sose lélekgyógyító –lesz belőlük egy jó lélek-diagnoszta. És ott megáll a történet.
Ezért tetszik a „Beszélgetések Istennel”című könyv. Azért változtatta meg annyi ember életét, mert ő végigment ezen és nem úgy beszélt arról, hogy milyen ízű az alma, hogy sose kóstolta az almát.
A Békemeditáció minden nap YouTube csatornáját itt tudod követni: Békemeditáció minden nap – YouTube
—————————————————————————————————————————————————————————————
Szeretettel várunk mindenkit 2025. november 22-én a meditációs nyitott napunkon, ahol a téma a félelem feloldása meditáción keresztül és különböző tradíciók tanítói, gyakorlói beszélnek ugyanarról a témáról, különböző megközelítésekből.
Nagyon fontos, hogy minél több vagyunk, annál nagyobb energiát tudunk megmozgatni. Ezért ha tudsz, csatlakozz te is online:
Nyitott Nap ॐ A félelemtől a bátorságon át az együttérző cselekvésig