Úgy gondolom, hogy nagyon pozitív és nyitott az a szervezői hozzáállás, hogy nézetektől, irányzatoktól, vallásoktól függetlenül teret engednek másoknak, hogy bemutathassák az általuk képviselt spirituális utat, mert személyes véleményem, hogy bár sokféle ember, sokféle lény létezik, utazásunk végcélja közös; egy és ugyanaz.
Hagyományunkban a tanítónak vagy a gyakorlatvezetőnek elsőként fel kell tárnia a közönség előtt, hogy kitől kapta az átadást, a tanításra vagy a gyakorlatvezetésre az engedélyt. Jómagam elsődlegesen Tenzin Wangyal Rinpocse tanítványa vagyok, az ő engedélyével vezethetem a Bön gyakorlatait, valamint oktathatom a cá lung gyakorlatokat
miután elvégeztem – számot adva tudásomról – a gyakorlatvezetők és a cá lung instruktorok
számára létrehozott tanfolyamokat.
E tanfolyamokat Tenzin Wangyal Rinpocse által létrehozott Ligmincha International szervezi és felügyeli, melyet Rinpocse a Bön tanítások megőrzése céljából alapított. A Ligmincha Magyarország a Ligmincha International részeként működik egységes szabályozás alatt. Magyarországon jelenleg nincs a Bön hagyomány engedélyével rendelkező tanító, ezért a tanításokra Tenzin Wangyal Rinpocse javaslatára hívunk meg hiteles Bön tanítókat.
Magát a Bön hagyományát Buddha Tönpa Sherabtól származtatják, aki a hagyomány szerint 17-18 ezer évvel ezelőtt érkezett ebbe a világba. A bön Zsang zsung királyságának volt az államvallása (Tibetben is ez volt a legelterjedtebb vallás) és központi szent területe a Kailash-hegy, amit a környező népek köztük, az indiaiak és a nepáliak is, szent helynek tartottak, amit a meditáló Shíva-ként tiszteltek. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy Sákjamuni Buddha is megfordult ezen a helyen, ami zarándokhely is egyben.
Maga a Bön szó zsang zsungi nyelven azt jelenti, hogy Tan vagy szanszkritül Dharma. Megemlíteném a 7.században uralkodó utolsó királyát Ligminchát, akit tankirálynak (dharmarádzsa) is tartanak a Bön követői, és akit az akkori tibeti király, Trisong Detsen, területszerzési szándékból megöletett, majd zsang zsung óriási területét Tibethez csatolta, államvallásként a buddhizmust jelölte ki, a Bönt pedig üldöztetni kezdte.
Az akkor még gyerekcipőben járó tibeti buddhizmus többek között a Bön sok szertartását, kozmológiájának egy részét, valamint a dzogcsen tanát is magába olvasztotta, bár némileg eltérő értelmezéssel. Feltehetőleg azért is tette mindezt, hogy az emberek könnyebben elfogadják az új tanokat, melyekben megtalálták ismerős hitvilágukat is.
Ugyanakkor a Bön mesterei a túlélés érdekében, fokozatosan átvették a buddhizmus intézményi formáit, vagyis kolostorokba szerveződtek, buddhista mintára rendszerezték a tanításokat (szútra-tantra-dzogchen, bár a Bön hagyományban ez a felosztás Tönpa Shenrabtól ered), melyeket aztán elkezdtek tibetire lefordítani, és vélhetően a fordításokhoz a már meglévő buddhista terminusokat is felhasználták. Tehát a Bön és a tibeti buddhizmus oda-vissza építkezett egymásból, ami a ma ismert formájukat eredményezte.
A Bön közösségek nagy örömére, Őszentsége a XIV. Dalai Láma, 1987-ben hivatalosan is elismerte a Bönt, mint tibet ősi hagyományát, és mint az ötödik tibeti buddhista iskolát. Egyébként, ha jól tudom, Őszentsége Bön tanításokban is részesült. Talán nem meglepő, hogy az egész Bön közösség nagy tisztelettel tekint Őszentségére a XIV. Dalai Lámára.
A Bönben – mint a buddhizmusban is – ugyanúgy alapvető, hogy minden lény buddha- természettel rendelkezik. Lényegi elem – akár a buddhizmusban – a tudat természetének felismerése. A Bön hagyományban buddhák sorát tartják számon, sok nagy mestert tisztelnek megvalósítottként, aki elérte a felébredettséget.
Meghatározó fontosságú a négy mérhetetlen – az együttérzés, a szeretet, az öröm, és az egyensúly állapota – mely a szív-csakra megnyitása után önkéntelenül árad az emberből, más pozitív minőségekkel együtt.
A Bön dzogcsen tanítások feltárják, hogy természetes tudatunk tiszta és tökéletes, spontán hozza létre az olyan pozitív minőségeket, mint a négy mérhetetlen. Nem kell közvetlenül kifejlesztenünk ezeket a pozitív minőségeket, sem erővel létrehoznunk őket, mert ezek természetesen kelnek fel. Vagyis, ezek nem vallási tanok, és nem filozófiai fejtegetések eredményei, hanem természetesen vannak jelen minden emberben.
A szívet, a tudat otthonának tartják, és a tudat otthonára, mint benső menedékre tekintenek, ahol mindentől védve vagyunk. Ezt a benső menedéket három kapun keresztül érhetjük el: a test, a beszéd, és a tudat kapuján keresztül.
Tenzin Wangyal Rinpocse így írja le a folyamatot: „Amikor kapcsolódunk lényünk e tiszta terével, az nem egy passzív folyamat. Meditációnk végzése során, nem válunk csupán tovaszálló gondolataink és érzéseink érdektelen megfigyelőjévé. Ehelyett felismerjük magát, a valódi lényünk terét, és ez a meghitt felismerés egy szikra, egy éltűz, ami lángra lobbant egy, a pillanatra adott pozitív válaszreakciót.”