Most épp a vipassana.hu oldalon vagyunk, de talán sokan nem tudják, hogy mi is az a vipassana. Mit jelent? Milyen nyelven van? Erről írok most egy kicsit.

A vipasszaná, ahogy magyarul helyesen kell írni, illetve vipassanā, a hivatalos átírás szerint, páli nyelven van. A páli közel áll a Buddha anyanyelvéhez, és ezen a nyelven jegyezték le a Hármas kosár szent iratait, más néven szuttáit. Etimológiailag a „vi-” gyök különlegest vagy felsőbbrendűt jelent, míg a „passzaná” azt jelenti, látás. Tehát szó szerint különleges látás, amit lehet tisztánlátásnak vagy belátásnak is fordítani. Általában az utóbbi értelemben használjuk, és arra utal, hogy az elme olyan különlegesen tiszta, lenyugodott állapotba kerül, hogy meglátja a tudati jelenségek keletkezését és elmúlását, pontosan úgy, ahogy a valóságban vannak.

Vipasszaná alatt tehát belátás meditáció végzését értjük, ezt többféleképpen lehet gyakorolni.

Az egyik módszer az „elmerülés koncentrációs” gyakorlat végzése, majd az abban történő belátás. Ennél a módszernél egy konkrét tárgyra fókuszálnak, például egy színre, vagy egy gyertya lángjára. Ez a koncentráció olyan erősen összpontosított, hogy a tudat teljesen elmerül a tárgyban, a külvilág kizáródik, és minden zavaró elterelődés eltűnik. Ennek fokozatai az úgynevezett dzshánák, a tudat elmélyedési szintjei. Ebben az egyhegyű állapotban a figyelő tudat is eltűnik, tehát nem lehet benne belátás meditációt végezni. Ehelyett azt csinálják, hogy kijönnek ebből az állapotból, és ezzel a tűhegyes figyelemmel vizsgálják a febukkanó jelenségeket.

Másik módszer, az úgynevezett „száraz vipasszaná”, amikor a tudat nem merül el egy tárgyban teljesen, hanem folyamatosan, szándékosan a jelenségek felbukkanását és eltűnését figyelik. Ilyen módszer például az ezen az oldalon is tanított Mahasi-féle vipassana. Bár nem teljesen elmerülő, de így is egyfajta egyhegyű koncentrációt alkalmaz.

Harmadik módszer az úgynevezett Csendes Éber Megfigyelés, ahol a fókusz a tudat lenyugtatásán alapul, minden felbukkanó elterelődés elengedésén és belelazításán. Az egyhegyű fókuszálás helyett egyfajta laza megfigyelő pozícióba helyezkednek, ahol a belátás vagy megtörténik, vagy nem, de semmiképp sem erőltetik a jelenségek szándékos, fókuszált, belemenő megfigyelését, ehelyett az elme lenyugtatásával a dzshánák megvalósítását célozzák meg. Ezek a dzshánák nem a fent említett dzshánák, hanem éber dzshánák, a meditáló teljesen tudatában van minden jelenségnek, és lehetséges a belátás megtörténte.

Vipasszaná alatt tehát általában a száraz vipasszanát értjük. Magyarországon kétféle változata terjedt el, az egyik a Tóth Andrea Beáta által behozott Mahasi-féle vipasszaná Sayadaw U Pandita féle változata. Ennek sajátossága az úgynevezett címkézés: egy hangtalan, mentális címke rátétele a felbukkanó jelenségre, például „hallás, hallás”, „gondolkozás, gondolkozás” stb. Ez a címkéző módszer csak a Mahasi féle vipasszanában található meg, sehol máshol, még Burmában sem.

A másik elterjedt változat a szintén száraz Goenka féle vipassana, ami testérzetek szkennelését, illetve az orrnál a légzés érzetének megfigyelését alkalmazza meditációs objektumként, címkézés nélkül.

Szóval ha azt halljuk, hogy valaki „vipasszana” meditációt gyakorol, ne gondoljuk, hogy ez kizárólag egyféle módszert jelent.