De amikor ugyanazt a követ a tóba dobod, akkor a tükörsima víztükör lágy hullámzásba kezd. A tó nemcsak befogadja a követ, hanem követi minden mozdulatát köröket kirajzolva, egészen addig, amíg az utolsó hullám is eléri a partot.

A gondolatok, mint a folyó. Sodrása magával ragadhat minket. Hol az egyik hullámba, hol a másikba kapaszkodunk, hánykolódunk, sodródunk. Ahogyan gondolkozunk, úgy is érzünk és afféleképpen is cselekszünk. Futunk, rohanunk, megállunk, megpihenünk, kiáradunk, elcsendesedünk.  

Megfigyelted már, hogy amikor rohansz mint a folyó, haragosak a gondolataid, akkor elítélsz másokat? Amikor ítélkezel, akkor frusztrálsz leszel, majd védekező? Amikor védekezel, akkor lebecsmérled magadat? Amikor kevesebbnek hiszed magadat, akkor szomorú és csalódott vagy? 

És azt megfigyelted már, hogy amikor boldog vagy, akkor megengedő vagy? Amikor szerelmes vagy az életedbe, akkor békés vagy, mint egy hatalmas tó? Amikor békés vagy, akkor kreativ és új ötletek születnek? És amikor átengeded magadon a világ dolgait, akkor szabad vagy? 

Egészen addig, amíg nem szilárdul meg bennünk a dharma, amíg belátások nem érkeznek, időről időre elbizonytalanodunk, megállunk, majd új erőre kapunk. Az élet és fejlődés természetes áramlását követjük. Csak így vagyunk képesek fejlődni. 

Az emberi létezés törékeny múlandóságára, mégis megismételhetetlen egyediségére emlékeztet. A kapcsolatra, mely ott van körülöttünk és bennünk. Az életre, mely ugyanúgy teret ad a jégnek, mint a gőznek, a virágoknak és az állatoknak, a napnak és a holdnak. 

Metta, 
Mona

életvezési mentoring, jóga, tánc, vipassana meditáció