A legtöbb fájdalmat, szomorúságot a gondolatok tudják okozni
Szerző: Tóth Andrea Beáta

Nagyon fontos, hogy a gondolatokat is a tudatosságunk megfigyelési tárgyaivá tegyük, amennyiben megjelennek. Ugyanis ha nem vagyunk tudatában a gondolatok megjelenésének, nagyon nehezen jutunk belátáshoz a gondolatok személytelen természetéről. Ugyancsak nehezen ismerjük fel saját gyökereinket és azonosulásainkat a gondolati folyamatokkal. Ez az azonosulási folyamat az én illúziójának kialakulásához vezet, valakiről, aki gondolkozik.

A gondolatokon való meditáció lényege, hogy egyszerűen csak éberek vagyunk arra, hogyan jelennek meg a gondolatok, hogy a tudat gondolkodik, anélkül, hogy a tartalmába bevonodnánk. Nem lépünk be az asszociációk láncolatába, nem analizáljuk a felmerülő gondolatokat, és a keletkezésük okait, csak tudatában vagyunk, hogy egy bizonyos pillanatban a gondolkodás történik.

Segít, ha minden pillanatban, amikor a gondolkodás történik cimkézzük: gondolkodás. Anélkül tesszük ezt, hogy megítélnénk a gondolatokat, vagy reagálnánk a tartalmára,  anélkül, hogy önmagunkra vonatkoztatnánk, vagy azonosulnánk vele, anélkül, hogy énnek, vagy enyémnek tartanám.

A gondolat maga a gondolkodó. Senki nincs mögötte. A gondolat a gondolkodás maga. Hivatlanul érkezik. Megtapasztalhatod, hogyha nem ragaszkodsz a gondolat személyes jellegéhez, akkor nagyon hamar eltűnik.

A figyelem ekkor ismét visszatér a lélegzés folyamatának megfigyeléséhez.

Próbálj meg azonnal éber lenni a gondolkodás megjelenése pillanatában és nem utána.

A gondolatokra ne tekintsünk úgy, mintha zavaró tényezők, akadályok lennének.

Ezek csak a meditáció újabb tárgyai.

Figyeld őket tudatosan, ahogy keletkeznek és ahogyan elmúlnak. Nyugodt és relaxált tudattal.

Ha már megtapasztalod a gondolatoktól való független létezés érzését, hatalmas szabadságérzés kerít a hatalmába. Immár nem függsz tőlük és nem ugráltatnak.

Ugyancsak képes leszel a gondolati koncepcióid, véleményeid hálójából kikerülni.

Ezek a koncepciók vonatkoznak a nemedre, nemzetiségedre, az időélményre, és az én tudatra.