A halál kialakulásának spirituális megközelítése
Szerző: Tóth Andrea Beáta
A halál az élet polarizációja. Születéskor a csecsemőnek nincs tudatos információja a születésről, viszont halálkor már sok információja és tapasztalata lesz a halálról. Normális tudatformában az ember fél a haláltól, minden információtól fél, szinte nem is akar róla tudomást venni. Sokszor ezeket az információkat elnyomja a tudatalattiba.
A tudatalattiban van elrejtve az is, hogy mikor és hogyan fog meghalni. Úgy él, mintha örökké élne. Változott tudatállapotban meg tudja találni az okát a halálnak és az idejét is. Ha túl korai, hirtelen jönne a halál, akkor gyakran még nem tudja az egyén az életben szükséges feladatait befejezni. Ekkor megkérdezheti, hogy mi az oka, miért kell ennek a helyzetnek megtörténnie? Változó tudatállapotban a halállal kapcsolatban egyéb érdekes tapasztalatokat is kaphatunk és tapasztalatokat szerezhetünk. Klinikai halál élményét megtapasztalt egyének képesek voltak kilépni a testükből és különleges tapasztalatokat szerezni.
A testtel összekapcsolódott tudatrészből sok információ jön, amely a testi sejtekből, a genetikai információkból, generációs információkból és a népi, nemzeti adottságokból származik. Normális tudatformában ezeket az ismereteket használjuk.
Olyan sűrű ez az információs rendszer, mint a csípős, zsíros húsleves. A lelki szférából jövő információ olyan könnyű és finom, mint a tejszínhab. Ha a tejszínhab összekeveredik a húslevessel nem is tudjuk észrevenni a tejszínhab ízét, csak akkor, ha külön esszük. Ugyanígy a spirituális információk olyan finomak, hogy normális tudatállapotban nem is tudjuk felismerni őket, csak akkor, ha kikapcsoljuk a normális tudatot és a megváltozott tudatállapotban figyeljük őket.
A halálról jövő információk megváltozott tudatállapotban örömet okoznak és sok olyan mindennapi probléma megoldásában segítenek, amelyet normál tudatállapotba nem tudnák megoldani.
Amikor az újjászületés élményt átéljük, a négy mátrix szakaszait is újra át tudjuk élni.
A halál folyamatában is négy szakasz különböztethető meg.
A halál nem jön váratlanul és hirtelen, az egyén mindig kap jeleket, amelyek a döntési lehetőséget jelentik, de normális tudatállapotban nem biztos, hogy észreveszi ezeket a nagyon finom jelzések.
1. mátrixban információkat találhatunk az egyén saját halálprogramjára vonatkozóan.
A fogantatás során kapjuk ezt a programot a szülőktől, generációtól, társadalomtól, nemzetségtől. Pl. a japánoknál magasabb a születéskor várható átlag életkor, mint pl. Afganisztánban. A jobb gazdasági rendszerben több nyugdíjas eltartására képes a társadalom, mint a szegényebb országokban. Optimális esetben az emberi élet határa minimálisan 100-150 év. Többféle pusztító program működik az emberben, amely nem engedi, hogy túl sokáig éljen.
2. mátrix a halál folyamatának beindulásakor kezdődik. Betegség alakul ki, vagy olyan élethelyzet, stressz szituáció, amely beindítja a folyamatot. Külső tényező lehet a háború, özönvíz, katasztrófa. Belső az egyénben kialakuló pszichés helyzet.
3. mátrix a halál folyamata, amikor az egyén is észreveszi, hogy a haldoklás elkezdődik.
A 4. mátrixban a lélek elhagyja a testet, a lélek lemond a testről és néhány nap múlva már nincs lehetősége a visszatérésre.
Az 1. mátrixban, ha sikerül felismernünk ezeket a programokat, akkor képesek vagyunk megváltoztatni a halál időpontját. Ha elfogadjuk az okokat, az időpontot arra az időre módosíthatjuk, amikor már befejeztük ebben az életben a feladatainkat, komfortosan tudunk meghalni. Az egyénnek hinnie kell abban, hogy a megváltozott időpontban fog meghalni. Nem menekülni kell a halál elől, hanem megvalósítva a feladatait távoznia. Ez egy másfajta hozzáállást követel az embertől egész életében.
A 2. mátrixban, amikor már beindul a halál folyamata már sokkal nehezebb a folyamaton változtatni. Mivel egyes esetekben az idő a halál előtt teljesen különböző lehet, egyes esetekben hónapokról van szó, máskor viszont csak percekről.
A 3. mátrixban a feladat a halállal való szembenézés megkönnyítése és a halállal való megbékélés. Meg kell találni a halál értelmét. Nagyon ritka csoda az, ha ekkor még létrejön a gyógyulás.
A 4. mátrixban azt kell segíteni, hogy a lélek könnyen tudja elhagyni a testet.
Amikor az egyén transzállapotban kilép a testéből, információkat kaphat a halál okával kapcsolatban.
Ilyen okok a következők lehetnek:
- szülők nem kívánták a gyereket vagy más nemű gyereket szerettek volna, így a személy nem lett fontos a világon.
- születés során a fájdalmak olyan információt közvetítettek, hogy az élet csak szenvedés és nem érdemes élni.
- ha születés után nem kap valaki figyelmet és szeretetet, akkor nem tudja azonosítani az életben a szeretetet.
- kora gyerekkori traumák: szülők veszekedése, válása, amikor azt érzi a gyermek, hogy ő az oka a konfliktusoknak és nem tudnak neki örülni, tehát nem érdemes élni.
- kamaszkorban a fiatalok családi programot csinálnak maguknak. Ha nem akarja ezt a programot felvállalni, akkor az élet unalmassá válhat, nem megfelelő szakmát választ, nem szereti a partnerét és ez is az élet megunását jelenti.
- felnőttkorban egyes személyek elvesztése, különböző negatív tapasztalatok, stresszhelyzetek vezetnek a halálhoz. Az élet értéke és értelme ekkor megszűnhet az ember számára.
Mindezekben a helyzetekben fontos a probléma felismerése és polarizálása, majd a feldolgozása. A haragot és önsajnálatot át tudjuk alakítani örömmé és szeretetté. A fájdalomtól és szenvedéstől tudjuk megtanulni, hogy hogyan kell élvezni az életet. Változó tudatállapotban tudjuk megváltoztatni a programokat és olyan halált kialakítani, amelyben az ember komfortosan érzi magát. Minden információ a saját halálról segít az életminőségen javítani.
Csak mentálisan nem elég feldolgozni a halállal kapcsolatos információkat, hanem fel kell építenünk a folyamatot.
Létforma halál és újjászületés között
A halál és az újjászületés közötti kapcsolat a születés 2. és 3. mátrixa között történő tapasztalatokból jön létre. Klasszikus formában, amikor a szülőgörcsök elkezdődnek a méhszáj még zárt állapotban van. A nyomás a méhfalra nehezedik, de még a magzat nem tud kijutni a méhből. Amikor a magzat biztonságban érzi magát, várják és nem aggódnak miatta, nem éreznek félelmet a szüléssel kapcsolatban az átmenet a méhszájon keresztül könnyen megtörténik, nem ütközik akadályba a magzat kijövetele. A magzat is könnyen eldönti, hogy meg akar születni.
Abban az esetben azonban, amikor a szülők nem akarják a gyereket, az anya ragaszkodik a gyermekhez, nem akarja kiengedni, vagy fél a szüléstől a méhszáj sokáig zárva marad.
A magzat ekkor nagyon sok negatív érzéssel kerül szembe. Bezártság érzés, bizonytalanság, reménytelenség érzés keletkezhet benne és végül is a helyzete is életveszélyessé válhat, amelynek a végén császármetszésre lehet szükség.
Az emberek ilyen születés után, az életük nehéz helyzeteiben, amikor nagyon erős stressz helyzetbe kerülnek, nem tudják a problémát megoldani és elmenekülnek. Gyakran alakul ki alkoholfüggőség, bizonytalanság. A haragérzését az egyének gyakran takarják dohány függőséggel, vagy a problémák elől való menekülésnek az is a megjelenése lehet, hogy valaki lustává válik és nem akar semmit csinálni, depresszióssá válik, drogfüggés alakul ki.
Légzésben, amikor ezeket a problémákat próbáljuk feldolgozni, és az érzéseket engedjük felszínre kerülni, az ellenállás megszűnik és a negatív érzéseket, ragaszkodásokat, ellenállásokat mint elpusztult énrészeket érzékeljük, mintha meghalna egy részünk. Ez az egó halálát jelenti.
A halál is újjászületés tapasztalat. Más helyzetekben is nagyon fontos élményeket jelent. Erős fizikai betegségek esetén, párkapcsolati problémák vagy krízis helyzetekben a negatív problémák megbukhatnak s ez az egó megszűnését jelentheti. Ekkor válik lehetővé az életminőségének a javítása, anyagi helyzet megoldása, amikor új programok lépnek életbe.
Testen kívüli tapasztalatok esetén nagyon jellemző, hogy akinek a 2. mátrixban keletkezik a problémája nem tudja elhagyni a testét, mert fél az új élményektől. Ez a sprirituális fejlődés gátlásává válik. Ugyanígy a sikertől is félnek, jobban elviselik a megszokott kudarcokat, mint az ismeretlen sikereket.
A halál újjászületés folyamatot csak új, élő problémán keresztül lehet beindítani, már feldolgozott problémával nem működik.
A tibeti vagy az Egyiptomi halottas könyvben, illetve a halállal foglalkozó könyvek mindegyikében hangsúlyos szerepet kap a fény felé fordulás a halál folyamatában résztvevő ember számára. Ezért nagyon fontos a halál folyamatában lévő ember segítése az élők által. Akinek közeli rokona halt meg és a halál hirtelen, váratlan módon, vagy hosszú betegség után történt gyakran a halottól való függés fennmarad, mert a bűntudatérzés táplálja, hogy a személy valamit rosszul tett a halottal, vagy nagyon erős a fájdalom a halála miatt. Mindennapos emlékezés, temetőbe járás lehet a következménye ennek az állapotnak. A gondolatok mindig a halott körül járnak. Az élő személy depresszióssá, lehangolttá válhat.
Légzés folyamatban kapcsolatba kerülhetünk a halott személyek szellemével és segíthetjük őket a fény felé, vagy észrevehetjük, ha már fényben vannak. Láthatjuk, hogy éppen milyen helyzetben vannak, újjászülettek, vagy a fényben maradtak és ott tudnak fejlődni. A megváltozott tudatállapotban megszűnnek a rossz érzések és a ragaszkodás a halottal kapcsolatban és csak néhány napig jut a személy a gyászoló eszébe, képessé válik a jelen helyzetekre figyelni és a mában élni.
Vallási rendszerekben két elképzelés él arról, hogy mi történhet az ember lelkével a halál után.
Egyik szerint a lélek egy bizonyos idő után ismét visszatér a földre és valamilyen formában megtörténik az újjászületés.
Másik szerint a halál után a lélek egy finom rendszerbe kerül, és folyamatosan fejlődik, de már nem jön vissza a földre.
A tapasztalatok szerint, amelyeket a változott tudatállapotokból nyertünk az derül ki, hogy mindkét elmélet igaz. Akárcsak abban a vitában, hogy a fény részecske vagy hullám formában terjed tovább, a vitát eldöntötte, hogy egyes kísérletek bebizonyították, hogy a fénynek részecske tulajdonsága van míg mások bebizonyították, hogy hullámtermészete is van, tehát mindkettő igaz.
A halál utáni folyamatokkal is ez a helyzet, bizonyos része a léleknek a finom dimenziókban marad, más része újjászületést nyer. Több formában tudunk létezni és több információs rendszerben tudunk megnyilvánulni.
Mint az istenek esetében is van megnyilvánuló formájuk, mint Mózes, Buddha, Jézus vagy Mohamed stb. esetében pl. amit az emberek elképzelnek és nekik tulajdonítanak, energiát vagy fényt érzékelnek, ugyanúgy van megnyilvánulatlan formájuk is, amit nem lehet látni, de mint információs rendszer működik, bár megfoghatatlan, mint a tiszta tudat.
Ugyanígy láthatjuk az egyik életből másikba utazó lelket, de megnyilvánulatlan formában nem tér vissza a földre, hanem az univerzális kozmikus tudatban fejlődik tovább.
Tapasztalataink attól függnek, hogy mire figyelünk.
A halálban az emberi test elpusztul, és újjászületik új formában, a lélek új testbe költözik és a szellem továbbfejlődik a finom rendszerben.
0 Comments